© 2026 Ármádia Antik Minden jog fenntartva.
Az osztrák császári hadsereg rendszersített nehézlovassági pallosai
A nehézlovasság részére M 1769 nehézlovassági pallos megnevezéssel, az M 1768 szablyához hasonlóan, méreteiben és formájában is pontosan meghatározott fegyvert rendszeresítettek. A pallosok felépítése nagy hasonlóságot mutat a könnyűlovasság szablya típusaival. A penge hegye, a szablyákhoz hasonlóan a fok vonalában végződik. Mindkét oldalán a császári sas képe, a penge gerincén a gyártóhely, esetenként a gyártó mester is megtalálható (Pottenstein, Weiz, Steyr, Masserhoffer Passau). Előfordulnak Soligen-i gyártóktól származó pengék is . A kézfej védelmére a pallos, nagy méretű, kör/körte alakú hárító lapot kapott, ami egy a szablyáéhoz hasonló kézvédő pántban folytatódik és a markolatkupakhoz egy tüskével kapcsolódik. A hárító lapból a penge és markolat felé is kinyúló markolattüske található. A pengét a markolatkupak végén elszegecselt pengetüske és a markolatfüleken átmenő kereszt-szegecs rögzíti. A markolatfa sűrűn zsinórozott, borjúbőr borítású. A hüvely, bőrrel bevont fa, vas-szerelvényekkel megerősítve. Ezzel a hüvellyel gyakorlatilag nem található ez a típus. 
1775-től a fa hüvelytest teljes vaslemezborítást kapott, a pallos nem változott. Valójában ez a változat fordul elő.
M 1769/75 nehézlovassági pallos. A hárítólapba beforrasztott markolattüskék távolsága változó, a hüvely vastagságától függő . Így előfordul, hogy a korábbi, „duci” hüvely, a későbbi típus, szűkebben elhelyezkedő tüskével szerelt pallosait nem fogadja be. 
A pallost 1798-ban némileg megváltoztatva, új típust rendszeresítettek, M 1798 vértes-pallos megnevezéssel.
A méretek nem változtak, a penge hegye a penge középvonalába került, a markolattüskék nélküli hárító-lap kisebb lett, az áttörések formája némileg változott. Lényeges újításnak tekinthető a kézvédő-kengyel hátsó ívére elhelyezett forgatható/mozgatható „T” alakú csuklószíj-kengyel.
A hüvely az M1769/75-höz képest lényegesen nem változott, némileg laposabb lett.
A dragonyosok részére eltérő méretű és formájú pallosok rendszeresítettek, M 1798 dragonyos pallos és könnyű dragonyos változatban.
A kard méretei lényeges változást mutatnak a vértes-palloshoz képest.
Mindkét típus markolata henger alakú, sűrű zsinórozással és borjú bőr borítással készült.
A markolatkupak egyenes, ráforrasztott ovális alakú záró lappal, valamint markolatgyűrűvel.
Hárító-lapja 7 db kerek furattal, és két hosszúkás szíjkengyel nyílással készült. A hárító-lap csónak alakú formája, jelentősen eltér a vértes-pallosétól.
A könnyűd dragonyosok pallosának hárító-lapja szintén csónak alakú, hosszúkás áttörésekkel, kinyitható mellékkengyellel és a kézvédő-kengyel hátsó ívére elhelyezett forgatható/mozgatható „T” alakú csuklószíj-kengyellel készült.
A sas, a penge méreteivel arányosan kisebb lett.
Az altiszti változatok a német-római császári korona alatt FII uralkodói monogrammal és nagy változatosságot mutató markolatvariációkkal készültek.
Érdekesség egy rövidített, FII monogramos Fischer példány, ami feltételezhetően belső, palotai szolgálatra szánt gárda pallos lehet.
A gyártójegy a penge gerincére maratott, többnyire Fischer, esetenként Eisenbach .
A napóleoni háborúk után készült példányok pengéjén sem sas, sem uralkodói monogram nem található, a mesterjegy beütött, nyomtatott, nagybetűs FISCHER, EISENBACH, KRAFT és gyártási év (pl. 833).
M 1803 nehézlovassági pallos néven újabb fegyvertípus bevezetésére került sor.
A hárítólap aszimmetrikus, 7db kerek furattal és a penge fok felőli oldalán két hosszúkás, a szíjkengyel átfűzésére szolgáló nyílással készült. A penge gerincvastagsága csökkent, egyébként, formájában egyéb méreteiben változatlan. A sas képe is mutat némi, nem jelentős változást.
A gyártójegy a penge gerincére maratott, többnyire Fischer, esetenként Eisenbach.
Az M 1808 nehézlovassági (vértes) pallos (kép) az 1803-hoz képest már jelentős méret és formai eltéréssel készült.
A hárító lapja az M 1798 dragonyos palloséval mutat hasonlóságot, de szélesebb annál. A markolat ergonómiailag jobban formázott, sűrű zsinórozással és borjú bőr borítással készült. A markolatkupak egy anyagból készült, amibe a penge, egy rombusz alakú alátéttel, szegecseléssel rögzített. A pengén a penge méretének megfelelően kisebb a császári sas. A hüvely arányosan kisebb, de a szájveret még mindig a felső pántig ér.
Az utolsó pallost, M 1824/25 nehézlovassági pallos megnevezéssel rendszeresítették.
Lényegében az M 1808-al egyező, a penge sas nélküli, a tok szájverete már nem ráhúzott. A penge a kosár és a hüvely is beütött, nyomtatott, nagybetűs mesterjeggyel és gyártási évvel (pl. 834) jelzett. FISCHER, EISENBACH, KRAFT.
M 1827/37 vértes-tiszti pallos (kép). megnevezéssel a tisztek számára is előírásos fegyvert rendszeresítettek. A markolat a kézfej védelmére nagy méretű, 6 furattal és a bojt átfűzésére, két hosszúkás téglalap alakú nyílással készült. A kosár csúcsa szerényen, bordázott dekorációval díszített. A markolatkupak sokszögűen kialakított. A penge rögzítése a markolatkupak végén egy ovális alátéttel, szegecseléssel megoldott. A markolat sűrű zsinórozású, borjúbőrrel borított. A pengék csak ritkán jelzettek és díszítettek. Hüvelye, két mozgatható hord karikával szerelt.
A lőfegyverek felgyorsult fejlődése, a gyorsan tölthető hátul töltős fegyverek gyakorlati alkalmazása a Könniggrätzi 1866-os ütközet után a vértes alakulatok megszűnését eredményezte.
A 12 vértes ezredet 1867. október 1-jén dragonyosezredekké alakították át (Harald Skala)
